A sarkos berendezésmód szabályainak megfelelően elrendezett parasztszobák legfőbb tiszteletben tartott része, eredetileg csakis a szertartásos cselekmények, jelentős családi események (pl. leánykérés), ünnepi étkezések részére volt fenntartva.

A parasztságnál használatos nevei: asztalsarok, asztalszög, első zug, első hely, övősarok.

Noha a 19. században már legalábbis a téli hétköznapi étkezés is itt történt, továbbra is becsben tartották és csak tiszta munkát lehetett itt végezni. Itt a szentsarokban volt a házi szentély, szentképek, szobrok és az utóbbiakat befogadó Mária-ház formájában. Református községekben korábban itt függött a vallásos és egyéb könyvek, orvosság őrzésére szolgáló téka. Ide kerültek a 19. század második felétől a politikai nyomatok, főként Kossuth Lajos és a szabadságharc szereplőinek képe. Általában itt kaptak helyet a családi fényképek, bár volt olyan vidék, ahol éppen a szentsarok jellegével összeegyeztethetetlennek tartották ezt és a szoba más falszakaszain helyezték el őket.

Múlt századi megfigyelés szerint a szentképek színességét voltak hivatva pótolni a reformátusoknál a szentsarokbeli sarokpad fölött húzódó tálasfogasokat, tányérokkal, bokályokkal, üvegkancsókkal megrakva. A szentsarokban kapott állandó helyet a magas és viszonylag nagy méretű étkező asztal. A fal menti padon, ritkábban széken, karosszéken volt a házigazda helye, a megbecsült vendégé és általában a férfiaké, ám hívatlanul, különösen idegennek nem illett odalépni. A szentsarokhoz számos hiedelem kötődik, pl. a szentsarokba nem üt a villám, ide kell rejtőzni zivatar idején.

A szentsarok, általában a lakóhelyiségnek a tüzelőberendezéssel ellentett szegletében, Európa mindazon területein megtalálható, ahol a sarkos lakásrend volt általános.