Vasláncos mozgásgátló, amelyet rendszerint a ló két első lábára csatolnak. Szerepe a büntetéskor ugyanaz emberem, mint az állaton, hogy az ne tudjon elcsatangolni, elmenni, megszökni. A zárral ellátott béklyók pedig a lótolvajlást is akadályozták. A béklyó láncból s a lánc két végén az állat csüdjére, vagy az elítélt lábára, kezére kapcsolható kelevézből (bilincsből) álló eszköz.

A kelevéz fajtái szerint négy változat különböztethető meg:

1. a fa kelevézes béklyó, amelyen a fa kelevéz rugalmassága tartja a lánc végére kapcsoltan;
2. a karikás béklyó a lánc közepén két részre szedhető, s különböző méretű láncszemek ötletes átbújtatásával záródik-nyitódik;
3. az egyszerűbb kulcsos béklyó, ún. cigánylakatja azért érdemel néprajzi szempontból különös figyelmet, mert e lakatféle Törökországtól Mongóliáig, Kínáig elterjedt szerkezet, amely elvileg különbözik az európai lakattól (benne ék alakú acéllemez van, ezt nyitja a tolós kulcs), valószínűleg honfoglalás előtti forma a magyarságnál, s csak később került készítése cigánykovácsok kezére;
4. a tollas, fordítható kulccsal záródó béklyók közül egyszerűbb az alberti béklyó, zárószerkezete lapos, szardíniásdoboz alakú jellegzetes forma. A Gönczy-béklyó a legerősebb béklyó: súlyos lánca különlegesen edzett volt, a két nehéz lakatja pedig más-más kulccsal zárható-nyitható. Nevét készítőjétől, Gönczy Gábor szabadszállási lakatosmestertől nyerte a 19. században.