Keretbe foglalt, falra akasztott tükör

 

Európában lényegében a foncsoros tükörrel a 15. században terjedt el. Magyarországon a falitükör valószínűleg még a 15. században meghonosodott. A 18. században a már viszonylag olcsó az alföldi mezővárosok paraszti lakossága körében is általánosan elterjedt. A magyar parasztházban a főhelyre, az ajtóval szembe, a mestergerenda alá került, döntve, bukóra állítva. Általános szokás volt körül rakni virágos tányérokkal, később fényképekkel. Hamar kialakultak a hozzá kapcsolódó szokások is, így például letakarása halálesetkor tükörlekörő ruhával.

A korai kerek fonna mellett már ebben e században négyszegletes is készült. A falitükör ekkor még drága volt, ennek megfelelően díszes, faragott keretbe foglalták. A 17. századi holland polgári berendezésben lett általános az egyszerű, sötét keretű, gyakorlati okból előredöntve felakasztott falitükör. A népi használatban nagyrészt ez a forma terjedt el a 18. századtól, bár a barokk oromzatos díszfalitükör hatására helyenként kialakult a népi keretfaragás is.

Magyarországon a készen vett falitükröt rámástól együtt helyi faragó által készített külső keretbe volt szokás illeszteni (cifra vagy cirádás tükör), ilyenek a 18. század második felétől maradtak fenn. Másutt a népi faragású falitükör-keret kivételes, inkább csak a 19. század második felében lépett fel. Ekkor azonban az aranyozott gipszrámás falitükör már kiszorította a házi faragású keretet. Mezőkövesden szokás volt a falitükör helyett ún. tükörképet felakasztani.