Fából készült büntető eszköz

A bűnös nyakát, kezét és lábát a kaloda kétfelé nyíló lapjai közé megfelelő méretű kivágásba csukták.

I. László király egyik törvénykönyve is említi. II. József uralkodása után már csak elvétve alkalmazták. A megszégyenítés mellett testi szenvedést is okozott.

Többféle formáját ismerjük:

•  A nyak- és kézkaloda (gyakori nevei: nyakló, hegedű, gallér, lerúgó, garicsa, klada stb.) három, kör alakú nyílással volt ellátva, amely az elítélt nyakát és két csuklóját úgy fogta össze, mintha hegedülne.
• Az álló kaloda, kb. 2 méter magas deszkába vágott nyílásokba szorították az elítélt nyakát és csuklóját.
• A lábkaloda a lábakat fogta össze és az elítélt a földön hanyatt feküdt vagy ült; rendszerint több személy részére készült.

A kalodát általában a bíró háza előtt tartották.

A büntetést leginkább vasár- és ünnepnapokon, nagyobb nyilvánosság előtt (pl. vásár) hajtották végre a bíró háza előtt, a templomkertben, a pellengérnél vagy a börtönben. A hóhér, a kisbíró vagy maga a bíró zárta be az elítéltet a kalodába. A büntetés tartama alatt nyilvánosan kikiáltották, hogy az elítélt milyen bűncselekményért kapta a büntetést, és el kellett viselnie a tisztes életű asszonyok, gyerekek csúfolódásait, hajigálásait. Néhol a büntetést pénzzel meg lehetett váltani. A nyak- és kézkalodával elsősorban nőket büntettek paráznaságért, lopásért, nyelvelésért. Rendszerint alkalmazták súlyosabb büntetések (pl. tömlöc) mellékbüntetéseként.

Kalodát több múzeumunk őriz, többek között a magyar büntetőjog emlékeinek helyet adó Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza)