Testfenyítő büntetés végrehajtására szolgáló, támla nélküli pad vagy lóca, amelyre az elítéltet ráfektették (deresre húzták), kezeit és lábait vaspántok alá szorították, vagy a pad alatt összekötözték és így fenyítették meg. A fenyítés lehetett botozás, korbácsolás, vesszőzés, szegesbot, áztatott kötél, furatos stb. alkalmazása. A derest nyilvános helyen, rendszerint a pellengér mellett vagy vásárban használták, ezért, hogy könnyen húzható legyen, sok helyen négy kerékkel készítették. Leginkább azok kerültek deresre, akik a kirótt pénzbüntetést nem tudták megfizetni, tehát a szegények, vagy akiket elfogtak és vallattak.

A deres nevét a deres lóról gúnyból kaphatta; egyébként falóra vagy faszamárra megszégyenítő büntetésként is ültettek embereket.

Népdalok, népmesék őrzik emlékét: pl. a Hosszúhetényben (Baranya m.) gyűjtött betyárdal így kesereg:

Szobáki csárda mellett
Szegény betyárt megfogták.
Ráhúzták a deresre;
Hat zsandár áll mellette.

Zsandárkáplár, hallja ke(nd),
Engöm lassan vágjon ke(nd)!
Pergálimög, gyócsgatya,
Fáj a testöm alatta!