Muzeum

Mécses

Edényszerű világítóeszköz

Zsiradékkal, olajjal táplált kanócos, edényszerű világítóeszköz.

Tájnyelvi változatai: fösvény, pillogó, pillancs, pilács, szegényke. Több típusa alakult ki, vált széleskörűen használttá.

A legegyszerűbb mécs törött cserépedény aljának vagy cseréptálnak a felhasználásával készülhetett házilag.

Kisiparosok készítették cserépből, vasból, vas- vagy rézlemezből a mécseket. Ezeknek oldalán, peremén a mécs belének, kanócának megtámasztására csőrszerű orrot képeztek ki, maga a mécs teste továbbra is tálszerűen nyitott maradt.
Célszerűbb megoldásúak voltak az ún. torkosmécsek, amelyek orrába fémlemezből a mécs belét magában foglaló, hengerszerű torkot képeztek ki és illesztettek be, amely a kanócot megfelelően tartotta.

A nyitott mécsek alá a bennük levő folyékony zsír, olaj lecsepegésének megakadályozására tányérokat alakítottak ki, ezek egyben a mécs talpául is szolgáltak.
Zárt tartályú mécseket is készítettek, hogy az olaj és a folyékonnyá váló zsír lecsorgását, elfolyását megakadályozzák.

A mécsek kézbentartására a mécs oldalán, alján fogantyúk szolgáltak. A felfüggeszthető láncos bányászmécsek országszerte elterjedtek, szívesen használták pincék, istállók, kamrák, világítására.
Üveghutáinkban zárt, gömbszerű mécsek készültek. Ezek mindig fémtorkos béltartóval voltak ellátva. Ilyeneket gyakran építettek a lámpásokba fényforrásul, de egyéb foglalatokban is gyakoriak voltak a lakások világításában.

Speciális volt a pipics, amelyhez hasonló mécset fémből is készítettek.

Lakáskultúránkban a középkori európai művelődési érintkezések emlékét őrzik a mécsek. Erre utal a mécs szó eredete is. Nyelvünkbe 1200 körül került az ófrancia nyelvből, ahol eredetileg kanóc, gyertya-, lámpabél jelentése volt.

Irodalom:

  • Ecsedi István: Debrecen népi építkezése (Népr. Ért., 1912);
  • Márkus Mihály: A magyar népi világítás (Népr. Ért., 1940);
  • Viski Károly: Világítás (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941–43);
  • H. Kerecsényi Edit: Világítási módok és eszközök Komárvásáron (Népr. Ért., 1954);
  • Iváncsics Nándor: Népi világítás